1930-as évek

VOLVO Venus Bilo (1933): áramvonalas forma, süllyesztett reflektorok, és karosszériába épülő sárvédők, nagy csomagtér jellemezték a korát megelőző formát. A PV 36 Carioca prototípusa, tervezője Gustaf Ericsson volt.


1950-es évek

Volvo Philip (1952): az amerikai piacra amerikai forma és motor való, ezt jól tudták a svédek és ezen vezérelveket követve készítették el a Philip becenevű tanulmányautót, 120 LE-s 3,6 literes V8-as motorral, látványosan beburkolt hátsó kerékkel, fehér oldalfalú gumikkal. Mivel semmivel sem volt több, mint egy akkori amerikai autó és a formája is kísértetiesen hasonlított az amerikai Kaiser-re, a prototípus sosem ért el a sorozatgyártásig, szépen csendben eltűnt a gyár süllyesztőjében (jelenleg a Volvo Múzeumban megtekinthető). Egy valami túlélte az autót, ez a V8-as motor, amit később a Snabbe teherautóban használtak fel, amely tartósságáról és nagy fogyasztásáról volt híres.


Volvo Elizabeth I (1953): az angol királynő trónralépésének évében, az ő tiszteletére készítették, luxusmodellnek szánták. Egy tehetős gyáros,  Gösta Wennberg privát kezdeményezése volt, aki az olasz Giovanni Michelottit kérte fel, hogy a PV445 bázisára szerkesszen egy mutatós felépítményt. Végül a hátsó üléssor hiánya miatt bukott meg a gyár vezetésénél, sosem került gyártásba. A gyár azért profitált a fenti két prototípus karosszéria változataiból, több részlet is visszaköszönt a nemsoká bemutatott Amazonon.


Volvo Margaret Rose (1953): a formavilágából részleteket az Amazon a 160-as és a 260-as örököltek.


Volvo Prototype P958-X1 (1953): ez a semmitmondó kódszám a valaha épített legszebb Volvo címre érdemes P1800-as prototípusának első változatát rejtette. Ezt még az X2 és az X3 követte a sorban, míg végül kialakult az igazi mestermunka, az olasz Frua stúdióban egy svéd kezdő tervező keze munkája lett a kiválasztott. Több könyv is feldolgozta a típus születését, talán a legalaposabb a közelmúltban kiadott “Volvo P1800 – From idea to prototype and production” című.


1960-as évek

P1800 ES Rocket (1968): A Trua Stúdió a remekbe szabott formát az évtized végén tobábbgondolta, bár ne tette volna! Szerencsére nem léptek tovább a prototípus elkészítésénél. Az autó klasszikus szépségű eleje, oldala megmaradt, a farrész egy futurisztikus kredenc lett, vitrinablakkal…


GTZ 2000 Zagato (1969): A Zagato stúdió építette karosszéria (Lancia?), alapot a Turino Motorshow rendezvényén mutatták be. Az alapot és a B20-as kétliteres erőforrást a 144-es adta, a beltér és ülések a P1800-asból jött. Szimpatikus és lendületes sportkocsi forma, kár, hogy nem került gyártásba.


1970-es évek

GTZ 3000 (1970): a 2000-es formavilágának továbbgondolása volt, a 164-es hathengeres háromliteresét építették be a kasztniba. Könnyű, gyors kisautó, szélcsator-nában tervezett forma, nagy motorral: 190 LE, 200 km/h végsebesség. Az autó orra sajátos volt, az akkori sport Alfához hasonlított, nagy átlós Volvo emblémás hűtőmaszkkal.


1800 ESC Viking (1971): a Párizsi Autóshow-n mutatták be a Coggiola Stúdió tervezte sportautót. Formai jellegzetessége volt az áramvonalas lapos ék alak mellett a motorháztető egyharmadára kinyúló hűtőrács. Az 1800-as műszaki alapjaira épült.


VESC (1972): a 200-as típuscsalád formajegyeit viselte magán az első biztonsági fejlesztések tucatjait tartalmazó rikító narancsszínű prototípus (Volvo Experimental Safety Car).


EC-Electric Car (1977):  egy kisméretű 2,68 méteres, kétszemélyes jelentős csomagtérrel rendelkező dobozszerű elektromos kisautót építettek, melyet hagyományos savas akkumulátorokkal szereltek. Maximális sebessége 70 km/h volt. Elviekben az akkori energiatárolási lehetőségek szűkösségére és a koncepció életképtelenségére szerették volna felhívni az autós társadalom figyelmét.


Volvo NY Taxi (1977): Egy eléggé méretes tégla, amely speciális személyszállítási igények kielégítésére épült New York város Közlekedési Vállalata felhívására, a Coggiola Stúdió terve. Magas építésű, széles, több biztonsági fényjelzéssel szerelt elől és hátul. Egy hathengeres dízel erőforrás hajtotta az első kerekeket. Az utastér speciális kialakításának köszönhetően egy kerekesszékest is képes volt fogadni.


Tundra (1979): a Bertone Stúdió alkotása, a 343-as műszaki alapjaira épült. Extravagáns, formai újításai korát messze megelőzték. Következésképpen a konzervatív szemléletű vezetés vissza is utasította a próbálkozást, azzal, hogy túl modern és szokatlan, tehát eladhatatlan. Az utóbbi mint később kiderült, nem volt igaz, mert a Bertone Stúdió a formát egy az egyben eladta a Citroënnek, ebből született meg a BX.


1980-as évek

VCC (1980): a Volvo Concept Car a hetes típuscsalád előfutára volt, műszaki és formai tekintetben egyaránt. Alacsony fogyasztás, környezetkímélés (katalizátor megjelenése) és a biztonsági rendszerek továbbfejlesztése volt a tervezői gárda célkitűzése. Az első turbófeltöltős Volvo személygépkocsi megjelenése is ehhez a fejlesztéshez köthető!


LCP 2000 (1989): a Light Component Prototype elnevezés egy könnyű, kompakt, alacsony fogyasztású futurisztikus külsejű autót takar. Gázolajos erőforrása takarékos volt, többféle motort kipróbáltak ebben a kocsiszekrényben, a fő szempont a könnyű súly és a takarékos “mindenevő” üzemmód volt. A karosszéria műanyagból készült, ragasztott alumínium és magnézium ötvözetekkel. A “hagyományos” acélból mindösszesen csak 150 kg került az autóba. Meg is lett a könnyítés eredménye, 11 másodperc alatt érte el a 110 mérföld/óra sebességet! A károsanyag kibocsájtási értékek is messze az akkori átlagok alatt voltak.

A 3 hengeres turbódízel motorokból többfélét kipróbáltak: egy magnézium ötvözetből készült 1,3 literes 98 kg össztömegűt, amely az angol dízelspecialista Ricardoval fejlesztettek (52 LE). A következő egy 90 LE-s, 1.4-literes 130 kg-os ELKO turbómotor volt, amely alacsony oktánszámú üzemanyagokkal, napraforgó olajjal is működött. Az erőátvitelhez a saját CVT váltójukat építették be. A moduláris felépítésű karosszéria légellenállási együtthatója  0,25-0,28 volt, ami ma is tiszteletreméltó érték. Annak ellenére, hogy a szaksajtó éljenezte a prototípust és sorozatgyártásra érett volt, a gyár akkori vezetősége a gyártását a második üléssor “rossz” tájolása miatt lefújta.


1990-es évek

ECC (1992): a Volvo Environment Concept Car hivatalosan a Volvo védjegyévé vált szögletes karosszériát és a hátsókerék hajtást volt hivatott lecserélni egy teljesen új fejlesztésre, melyből az S80 és az S60-asok születtek. A fejlesztőgárda eredményei a klasszikus Volvók prospektusai utolsó oldalain már megjelenítették az új forradalmi kasztnit, a szokatlan formavilággal tesztelték a hűséges vásárlóikat. Erőforrása is egyedi volt, gázturbinás és villanymotoros kombináció, mindez 1992-ben, hol volt akkor még a Tesla? A motor 95 LE-s volt, váltani lehetett a turbina és a villanymotor hajtás között. Ez egy minimális NOx emissziót jelentett. Csak villanymotoros üzemben 140 km volt a hatósugara. A karosszéria kisebb változtatások után szinte változatlan formában pozitívan sokkolta a közvéleményt az S80 megjelenésekor.  A prototípus légellenállási együtthatója  0,23 volt!



2000-es évek

Volvo EyeCar (2000): A XXI. század koncepciója, “központban a vezető”. A Volvo EyeCar mindenféle alkatú és magasságú vezetőnek biztosítja a lehető legjobb előrepillantást és a kezelőszervek elérését. Speciális oldalablakok kialakításával a B-oszlop nem korlátozza az oldalirányú látóteret, fokozza a védelmet oldalütközéskor és boruláskor. A vezetőülés rögzített, annak struktúráját is fel lehet használni az erők szétosztására a padló és a tető felé. A pedálok állíthatók, a lábsérülést mérséklik frontális ütközéskor. A vízszintesen megrövidülő kormányoszlop a túlélőteret növeli meg, mivel pedig a vezető helyzete adott, ehhez lehet igazítani a front- és az oldallégzsák működését. A vezetőülést, a kormányoszlopot, a gáz- és fékpedált, valamint a vezetőoldali padlót több elektromos motor állítja be. Az üléspárna 118 milliméterrel mozdulhat el, 16,8 fokos szög alatt, az üléstámla mentén. A pedálok 30 fokos szögben, 240 milliméternyit mozoghatnak. Valamennyi beállítás manuális finomszabályozása biztosít páratlan ergonómiát. A karosszériaforma és sok biztonsági fejlesztés a C30-asban öltött testet, mely bár kevésbé karakteres, de a P1800-as és a 480-as sportváltozatok folytatásának tekinthető (kétajtós, négyüléses, a hangsúlyos oldalsó vállöv és a hátsó tisztaüveg ajtó).


Forrás:

  • http://oldconceptcars.com/1930-2004/volvo-tundra-concept-1979/
  • https://www.minivolvo.lu/prototypes.html
  • http://www.origo.hu/auto/20170120-volvo-philip-es-elizabeth-prototipus-veteran-bemutato.html
  • http://volvo.blog.hu/2017/03/12/5_1_erdekesseg_a_40_eves_volvo_262c-rol
  • http://volvo1800pictures.com/prototypes/prot_php.php
  • https://ranwhenparked.net/2014/02/19/a-look-at-the-zagato-designed-volvo-gtz-and-gtz-3000/
  • https://www.media.volvocars.com/global/en-gb/models/volvo-vesc/1972
  • https://24.hu/belfold/2000/11/16/tokeletesen_vezetheto_volvo/
  • http://www.swedespeed.com/gallery/gallery2.php?mode=album&album=/Concept%20Cars

A honlapon szereplő anyagok, képek a “Volvo Car Corporation” és a magyarországi veterán Volvók tulajdonosainak szellemi tulajdonát képezik!

Webmester – minden, ami portálépítés!