TÍPUSOK

Nehéz megmondani, hogy pontosan mikor kezdték el azt a Volvo számára kiemelkedően fontos modellt fejleszteni. A Volvónál ugyanis bevett szokás volt, hogy egyidejűleg több típust is készítettek egyszerre. A jó öreg PV444 mellett az annak utódjául szánt PV544-es modellt is gyártották. Az ötvenes évek elejéig a Volvo vezetősége azon az állásponton volt, hogy az utódnak szánt jármű a PV544-es típus továbbfejlesztett változata legyen. Ehelyett azonban egy teljesen új modellt dobtak piacra, amely forradalmian új karosszériájával kiváló alternatívát nyújtott az ötvenes évek nagy kedvencével, a Mercedes 180-al szemben. Ez az új forma egy norvég származású fiatal tervező, Jan Wilsgaard keze munkáját dicséri, aki az Amazon modellek elkészítése után a Volvo gyár következő negyven évének meghatározó tervezője lett. Az új vonalvezetésű karosszéria időtállóságát jelzi, hogy az 1956-os bemutatástól számított tizennégy éven keresztül gyakorlatilag változtatások nélkül gyártották (kivétel: hűtőrács, és csomagtartó-fogantyú). Assar Gabrielsson, ( a Volvo gyárt társalapítója) amikor meglátta a még csak papíron létező Amazont, így szólt: „Ez az autó túl szép! Csinálja rondábbra!" Szerencsére Wilsgaard rajzait nem kellett végül módosítani, így 1956 áprilisában kigördülhetett az első élőszériás Amazon modell. A svédországi premiert 1956 szeptemberében tartották, majd pár héttel később következett a nemzetközi bemutatkozás a Londoni Motor Show-n.

Már megjelenéskor nagy hangsúlyt fektetett a biztonságra a gyár. A párnázott műszerfallal, és a biztonsági öv számára kialakított rögzítő pontokkal a belső biztonság fogalmát alkották meg. 1958-tól pedig elsőként minden Volvoban szériatartozékként szerepelt a biztonsági öv. A külsőbiztonságot a kiváló svédacélból készült, robosztus karosszéria valósította meg. 

Kezdetben az 1580cm3 hengerűrtartalmú, B16 jelzésű, 60 lóerős négyhengeres motor teljesített szolgálatot. 1958-tól bővült a modellpaletta: az alapváltozat mellett piacra dobták a sportosabb S változatot. Ennek motorját két darab SU-H4 karburátorral látták el, aminek következtében a teljesítmény 83 lóerőre emelkedett. A teljesítményt először három, majd 1958-től opcióként rendelhető négyfokozatú váltó vitte a kerekekre. 1960-tól a háromsebességes váltóhoz külön kérésre overdrive-ot is rendelhetett a vásárló, melynek érdekessége az volt, hogy mind a második, mind pedig  a harmadik fokozathoz kapcsolni lehetett. 

Ezután nem sokkal a Volvo gyárnak le kellett mondani az Amazon típusnévről. Történt ugyanis, hogy egy élelmes német motorkerékpár gyártó levédette a nevet saját termékre számára. Így a gyár kénytelen volt a belső típusneveit használni és beépíteni az emberek emlékezetébe. Így alakult ki a 121-es, és a 122S típus. Az elnevezésekben a harmadik számjegy a karburátorok számát jelöli.

A közhasználatból azonban már nem lehetett kitörölni az Amazon elnevezést, máig így nevezik és így ismerik ezt  a típust világszerte. 

1961-től az autók egy új fejlesztésű, az előzőnél jóval megbízhatóbb és tartósabb 1,8 literes motort kaptak(B18). A 121-es típus a Zenith 34VN karburátorral 68 lóerőt adott le, pár év múlva  a kompresszió emelésével, és az új Zenith-Stromberg 175CD karburátorral már a teljesítmény elérte a  75 lóerőt. A 122S változat  a két darab SU-HS6 porlasztóval először 80, majd 86, később 90 lóerőt teljesített. Ezekhez az új motorokhoz új három (M30), illetve négyfokozatú (M40) manuális váltót illesztettek, külön kívánságra a negyedik fokozathoz kapcsolható overdrive-ot (M41) is rendelhetett a vásárló. 1963-tól az automata Borg Warner 35 váltóval is rendlehető volt a gépkocsi.  
 

A négyajtós változat mellett  1961-től piacra dobták a rendívül elegáns kétajtós modellt, amiből aztán a legtöbbet gyártották. Rá egy évre pedig már kombi változatban is kapható volt a gépkocsi. A kínálatból már csak a nyitott tetejű változat hiányzott. Jacques Coune, egy brüsszeli karosszériás mester készített is pár példányt, azonban az igen magas előállítási költségek miatt sorozatgyártásra nem kerülhetett sor. Csupán öt példány készült el, ebből négy darab négyajtós, illetve egy darab a kétajtós változatból.

1962-tól a B18-as helyett csak az új kétliteres (B20) motorral lehetett megrendelni a modelleket. A motor az egy Zenith-Stomberg 175 CD-2SE karburátorral 82 lóerőt, míg a 122S és a    123GT-ben a két darab SU-HS6 karburátorral kerek 100 lóerő leadására volt képes.