P1800

A márka egyik legnagyobb klasszikusa, amelyet 1961-1973 között gyártottak. A nem túl sikeres, mindösszesen 68 példányban készített kétszemélyes üvegszálas karosszériás P1900-as modell volt a projekt elindítója. Az 1956 és 1957 között gyártott P1900-es szériáról még a Volvo akkori elnöke, Gunnar Engellau az alábbiakat nyilatkozta a gyártás beszüntetésekor: „Nem rossz autó, de Volvónak rossz”. Engellau felismerte ugyanakkor, hogy a strapabíró, ám izgalmasnak aligha nevezhető modelljeiről elhíresült Volvónak igencsak szüksége van egy izgalmas sportmodellre, amely a márka összértékesítését is növelheti. A P1800 tehát egyértelműen azzal a céllal született, hogy ráirányítsa az érdeklődők figyelmét a Volvo tágabb kínálatára. Így a biztos siker érdekében megbízták a már bizonyított Hellmer Pettersont aki a PV444/544 projektjét vezette a 40-es években, hogy a P1800 fejlesztését is felügyelje. A karosszéria megrajzolását végül az olasz Pietro Frua műhelyére bízták, ahol akkoriban már Helmer Petterson fia, a frissen diplomázott Pelle Petterson is dolgozott. Öt különböző terv készült a születendő autó kapcsán, ebből egy a svéd projektvezető fiáé volt. Mikor a Frua Stúdió 1957 augusztusában prezentálta az öt különböző vázlatot, a svédek egyértelműen Pelle Petterson munkája mellett tették le voksukat. A gyönyörű formák láttán pedig nagy volt az öröm. Akkor viszont már kevésbé, amikor a vezetőség megtudta, hogy az „olasz formaterv” voltaképpen egy 25 éves svéd fiatalember alkotása, amiért ráadásul egy vagyont fizettek. Először el is akarták titkolni ezt a tényt a közvélemény elől. Végül mégis bevallották, hogy bár Olaszországban születtek, de végeredményben svéd tollból származnak a P1800 szemet gyönyörködtető vonalai. Ezek a vonalak máig nem váltak unalmassá. Szépsége örök és vitathatatlan. Formája, a gallérszerűen felfelé ívelő övvonallal elegáns, azonnal észrevehető rajta az olasz iskola. Összképe valahogy mégis brit, elegáns fecskefarokban végződő hátsója viszont a kor Amerikájára utal. És vitathatatlanul van benne valami, ami nem engedi, hogy bármivel is összekeverjük. Valami skandináv szelídség, nyugalom és hűvös báj. Bár a forma agilis autót sejtet, mégsem vad sportgépnek, sokkal inkább elegáns és kifinomult kupénak látjuk. 

Nem kevésbé kalandos az az út sem, ahogyan a P1800 gyártásba kerülhetett. Hiába épült ugyan a családi használatra készített, de a kor szelleméhez mérten hasonlóan sportos Amazon műszakiságára, az már nem sokkal az 1957-ben megálmodott formatervek után kiderült, hogy a svéd Volvo gyár kapacitásába nem fér bele újabb modell. Kezdetben képbe került a Volkswagennek is dolgozó Karmann műhely, ám a német gyártó gyakorlatilag ultimátumban „kérte” a karosszériaműhelyt, hogy ne készítsen számukra konkurens terméket. Petterson végül az Angol Jensen Motors-t találta meg partnerként. Mindkét félnek kapóra jött a lehetőség, hiszen a Jensennek épp akkor járt le az Austin Healey összeszerelésére kötött szerződése, a Volvo pedig Skóciában, a Pressed Steel személyében karosszériaépítőt is talált, a Jensennek így voltaképpen svéd motorokkal, skót karosszériaelemekkel, csak a kiegészítők gyártására, illetve berendelésére, az összeszerelésre, és a fényezésre kellett koncentrálnia. Az 1960-as Brüsszeli Autószalonon bemutatott P1800 első példánya 1960 szeptemberében, azaz 1961-es modellévvel gördült ki a Jensen Motors West Bromwich-i kapuján. Noha az eladások jól alakultak, nem örülhettek maradéktalanul a svédek. Az angol gyártással sem ők, sem a vevők nem voltak megelégedve, így 1963-ban, 6000 angol Jensen P1800 elkészülte után hazaköltöztették a típus összeszerelését, a karosszériaelemeket azonban egészen 1969-ig Skóciából vették, majd utána maguk gyártották. Utóbbit nem túlzottan sokáig, ugyanis 1972-ben, miután megjelent az ES, azaz a “Shooting Brake” verzió, amelyből összesen 8 078 darabot gyártottak, ez lett a legóhajtottabb és legdrágább veterán 1800-as a gyűjtők körében. A típus gyártását 47 492 példány után leállították.

A forma örök, ennek kifinomult, apró részleteit a VOLVO a következő évtizedekben folyamatosan életben tartotta és átmentette az 1985-ben bemutatott 480-asba, majd az ezt követő C30-asba. Talán legsikeresebben a sorozatgyártás kötöttségeit nem viselő VCE-be (Volvo Concept Estate) köszönt vissza a P 1800 ES formavilága: hangsúlyosan jelenik meg a teljes hátsó üvegajtót, a hátsó, élben végződő vállövek, a kecses oldalvonal vezetés, a “shooting brake”-re jellemző nyújtott/hosszú és lapos második oldalablak.

 


A P1800-as gyártási folyamata

A Totalcar 2012-es kisfilmje egy P1800-asról


P1800 “Jensen” (1961-63’)
Alváz szám:1-6000
Motor: B18 kódjelű volt
Teljesítmény: 100SAE
Váltó: M40 és M41

1800S (1963)
Alváz szám: 6001-8000
Motor: B18
Teljesítmény: 100SAE
Váltó: M40 és M41

1800S (1964-65)
Alváz szám: 8001-16500
Motor: B18
Teljesítmény: 108SAE
Váltó: M40 és M41

1800S (1966-68)
Alváz szám: 16501-28300
Motor: B18
Teljesítmény: 115SAE
Váltó: M40 és M41

1800S (1969)
Alváz szám: 28301-29993
Motor: B20
Teljesítmény: 118SAE
Váltó: M41

1800E (1970-71)
Alváz szám: 29994-37542
Motor: B20
Teljesítmény: 130SAE
Váltó: M41

1800E (1972)
Alváz szám: 37543-39401
Motor: B20
Teljesítmény: 135SAE
Váltó: M41

1800ES (1972)
Alváz szám: 1-3070
Motor: B20
Teljesítmény: 135SAE
Váltó: M41, B35

1800ES (1972)
Alváz szám: 3071-8078
Motor: B20
Teljesítmény: 135SAE
Váltó: M41, B35


Forrás: http://volvo1800pictures.com
https://en.wikipedia.org/wiki/Volvo_P1800
http://alapblog.hu/angyali-volvo-p1800-1967/

Angyali történet a Volvo P1800 50 éve

Típusismertető (pdf)


A honlapon szereplő anyagok, képek a “Volvo Car Corporation” és a magyarországi veterán Volvók tulajdonosainak szellemi tulajdonát képezik!

Webmester – minden, ami portálépítés!